<Zsoltárok 129

[1] Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta – vallja meg ezt Izráel! –,

[2] sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.

[3] Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak.

[4] De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök kötelét.

[5] Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.

[6] Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék.

[7] Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő.

[8] Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az Úr áldása, áldunk benneteket az Úr nevében!