[1] Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.
[2] Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
[3] Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!
[4] Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.
[5] A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.
[6] A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.
[7] A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.
[8] Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)
[9] Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,
[10] szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Uram, mindennap, kitártam feléd kezemet.
[11] Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)
[12] Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?
[13] Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?
[14] De én hozzád fohászkodom, Uram, már reggel hozzád száll imádságom.
[15] Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el orcádat előlem?
[16] Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.
[17] Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.
[18] Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.
[19] Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.