[1] Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
[2] Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:
[3] Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
[4] A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.
[5] Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
[6] Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
[7] Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged!
[8] Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.
[9] Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
[10] Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek!
[11] Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok!
[12] Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!