[1] A karmesternek: Dávid zsoltára.
[2] Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent!
[3] Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől!
[4] Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal.
[5] Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek.
[6] Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?
[7] Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.
[8] De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek.
[9] Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja.
[10] Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.
[11] Örülni fog az igaz az Úrnak, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.