[1] Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.
[2] A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.
[3] Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar.
[4] Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét.
[5] Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!
[6] Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)
[7] Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!
[8] Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,
[9] de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.
[10] Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata.
[11] Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is.
[12] Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.
[13] Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét?
[14] Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!
[15] Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.
[16] A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet?
[17] Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet!
[18] Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz.
[19] Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző.
[20] Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod.
[21] Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem!
[22] Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül!
[23] Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.