[1] Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!
[2] Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
[3] Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
[4] A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
[5] A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.
[6] Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!
[7] Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.
[8] Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
[9] A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
[10] Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!
[11] A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]