[1] Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
[2] Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
[3] Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
[4] Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
[5] Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
[6] A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
[7] Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
[8] A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
[9] Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
[10] Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
[11] Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
[12] Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
[13] Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
[14] De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
[15] Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
[16] Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
[17] Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
[18] Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
[19] Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.