[1] Az éneklõmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
[2] Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!
[3] Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
[4] Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
[5] Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.
[6] A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.
[7] A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
[8] Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.
[9] A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
[10] Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
[11] Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
[12] Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.
[13] Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
[14] A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
[15] Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
[16] Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
[17] Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
[18] Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
[19] Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
[20] Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.