[1] Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
[2] Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
[3] A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
[4] Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
[5] Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
[6] Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
[7] Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
[8] Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
[9] Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
[10] Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
[11] Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.