[1] Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
[2] A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
[3] A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
[4] A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
[5] Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
[6] Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
[7] Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
[8] Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
[9] Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
[10] A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
[11] Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
[12] Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
[13] A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
[14] A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
[15] És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
[16] Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
[17] A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
[18] A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
[19] Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
[20] Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
[21] Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
[22] Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
[23] Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
[24] Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
[25] Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
[26] Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
[27] Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
[28] Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
[29] Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
[30] Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
[31] Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
[32] A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
[33] Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
[34] Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
[35] Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!