<Zsoltárok 129

[1] Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

[2] Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

[3] Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

[4] Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

[5] Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.

[6] Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.

[7] A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.

[8] Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!