[1] Dávidé. Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal.
[2] Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
[3] Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
[4] Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
[5] Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].
[6] Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.
[7] Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
[8] Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
[9] Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
[10] Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.
[11] Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.
[12] Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
[13] Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
[14] Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
[15] Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
[16] Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
[17] Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.
[18] Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.
[19] Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.
[20] Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
[21] Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
[22] Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!
[23] Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
[24] Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
[25] Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!
[26] Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
[27] Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.
[28] Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.