[1] Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, [és] az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.
[2] Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
[3] Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
[4] Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.
[5] Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
[6] Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
[7] Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.
[8] Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
[9] Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
[10] Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.