[1] Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.
[2] De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
[3] Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
[4] Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
[5] A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
[6] Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
[7] A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
[8] Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
[9] Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
[10] Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
[11] És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
[12] Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
[13] Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
[14] Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
[15] Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
[16] Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
[17] Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
[18] Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
[19] Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
[20] Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
[21] Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
[22] Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
[23] De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
[24] Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.
[25] Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
[26] Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
[27] Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
[28] De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.