<Zsoltárok 122

[1] Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

[2] Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

[3] Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

[4] A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

[5] Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.

[6] Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!

[7] Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

[8] Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

[9] Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!