[1] Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
[2] Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
[3] Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
[4] És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
[5] Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
[6] Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
[7] Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
[8] Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
[9] Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
[10] Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
[11] Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
[12] Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
[13] A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
[14] Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
[15] Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
[16] Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
[17] Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
[18] Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
[19] Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!