[1] Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
[2] A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
[3] Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.
[4] Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!
[5] Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!
[6] Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
[7] Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.
[8] Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.
[9] Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!
[10] Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
[11] Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
[12] Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!
[13] Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
[14] Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
[15] Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
[16] Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
[17] Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
[18] Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.
[19] Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
[20] A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.
[21] Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.
[22] Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
[23] Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
[24] Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.