[1] Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.
[2] Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!
[3] Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.
[4] Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!
[5] Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.
[6] A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
[7] Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.
[8] Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.
[9] Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.
[10] Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.
[11] Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
[12] Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
[13] Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
[14] Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.
[15] Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
[16] Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;
[17] Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.
[18] [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.
[19] Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
[20] Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.
[21] Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
[22] A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.
[23] Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik.