[1] Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.
[2] Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
[3] Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
[4] Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
[5] Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]
[6] Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
[7] Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
[8] Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?
[9] Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
[10] Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
[11] Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]
[12] Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!
[13] Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
[14] Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
[15] Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
[16] Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
[17] Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
[18] Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem!