[1] Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
[2] A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
[3] Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
[4] Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.
[5] Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.
[6] Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!
[7] Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
[8] Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
[9] Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.
[10] Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
[11] Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
[12] Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
[13] Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!