[1] Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.
[2] Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
[3] Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
[4] Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.
[5] És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
[6] Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
[7] Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
[8] Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
[9] Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
[10] Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.
[11] Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
[12] Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!
[13] Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
[14] Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
[15] Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.
[16] Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
[17] Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön.
[18] Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!