[1] Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
[2] Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
[3] Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
[4] Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.
[5] Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
[6] A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.
[7] Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
[8] Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
[9] Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
[10] Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.
[11] Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.
[12] És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön!