[1] Az Ezrahita Ethán tanítása.
[2] Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
[3] Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
[4] Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
[5] Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
[6] És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
[7] Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
[8] Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
[9] Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
[10] Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
[11] Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
[12] Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
[13] Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
[14] A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
[15] Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
[16] Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
[17] A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
[18] Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
[19] Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
[20] Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
[21] Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
[22] A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
[23] Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
[24] Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
[25] És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
[26] És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
[27] Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
[28] Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
[29] Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
[30] És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
[31] Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
[32] Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
[33] Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
[34] De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
[35] Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
[36] Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
[37] Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
[38] Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
[39] De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
[40] Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
[41] Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
[42] Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
[43] Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
[44] Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
[45] Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
[46] Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
[47] Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?
[48] Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
[49] Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
[50] Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
[51] Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
[52] A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
[53] Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.