[1] Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!
[2] Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.
[3] Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!
[4] Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.
[5] Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.
[6] Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!
[7] Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
[8] Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!
[9] Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet.
[10] Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
[11] Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.
[12] Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívembõl, és dicsõítem a te nevedet örökké!
[13] Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.
[14] Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged.
[15] De te Uram, könyörülõ és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmû és igazságú!
[16] Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erõdet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!
[17] Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyûlölõim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.