[1] Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
[2] [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
[3] És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
[4] Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
[5] Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
[6] De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
[7] És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
[8] Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
[9] Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
[10] A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
[11] Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
[12] Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
[13] De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
[14] Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
[15] Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
[16] Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
[17] A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
[18] Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
[19] De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
[20] Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
[21] Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
[22] És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
[23] A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
[24] Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
[25] Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
[26] Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
[27] Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
[28] De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
[29] Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
[30] És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
[31] Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
[32] És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
[33] Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
[34] Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
[35] Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
[36] És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
[37] És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
[38] És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
[39] De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
[40] Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
[41] De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
[42] Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
[43] A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!