<Zsoltárok 130

[1] Grádicsok éneke. A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!

[2] Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!

[3] Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

[4] Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

[5] Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.

[6] [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.

[7] Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!

[8] Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.