[1] Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.
[2] Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!
[3] Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
[4] Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
[5] Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
[6] Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.
[7] Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
[8] Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
[9] Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!
[10] Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
[11] Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
[12] És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.