[1] Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevõkre.
[2] Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
[3] Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.
[4] Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
[5] Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.
[6] Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
[7] Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.
[8] Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
[9] Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
[10] Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
[11] A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
[12] Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
[13] Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.
[14] Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;
[15] [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
[16] Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.
[17] Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
[18] Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
[19] Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
[20] De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
[21] Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
[22] Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.
[23] Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
[24] Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
[25] Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.
[26] Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.
[27] Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
[28] Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
[29] Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
[30] Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
[31] Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
[32] Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
[33] De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
[34] Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
[35] Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
[36] De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
[37] Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.
[38] De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
[39] Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.
[40] Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.