[1] Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
[2] A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
[3] Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
[4] Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
[5] Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
[6] Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
[7] Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
[8] Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
[9] Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
[10] Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
[11] Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
[12] Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
[13] Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
[14] Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
[15] Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
[16] Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
[17] Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
[18] Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.