[1] Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.
[2] Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.
[3] Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
[4] Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
[5] Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
[6] Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
[7] A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
[8] A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
[9] Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
[10] Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
[11] Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.
[12] Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
[13] Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi.
[14] A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.