[1] Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
[2] Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
[3] Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
[4] Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
[5] Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
[6] Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
[7] Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
[8] Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
[9] Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
[10] Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
[11] Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
[12] Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
[13] Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.