[1] Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.
[2] Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
[3] Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé.
[4] A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
[5] Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.
[6] Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.
[7] Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ.
[8] Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon.
[9] Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
[10] Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
[11] Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
[12] Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.
[13] Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.