<Zsoltárok 120

[1] Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

[2] Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!

[3] Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

[4] Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.

[5] Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

[6] Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!

[7] Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]