[1] Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
[2] Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?
[3] Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
[4] Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
[5] Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
[6] Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
[7] Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.
[8] Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
[9] Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
[10] Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
[11] A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
[12] Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
[13] Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
[14] Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
[15] Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
[16] Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
[17] Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
[18] De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!