[1] Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
[2] Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
[3] Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
[4] Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
[5] Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
[6] Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
[7] De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
[8] A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
[9] Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
[10] Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
[11] Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
[12] Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
[13] Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
[14] Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
[15] Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
[16] Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
[17] Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
[18] Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
[19] Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
[20] De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.
[21] Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.
[22] Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
[23] Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
[24] Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
[25] Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
[26] Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
[27] Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!
[28] Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.
[29] Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
[30] Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
[31] Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
[32] Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!