[1] Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
[2] Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
[3] Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.
[4] Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
[5] Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.
[6] Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.
[7] Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
[8] Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
[9] És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.
[10] Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
[11] Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.
[12] Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.
[13] Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
[14] Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
[15] De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
[16] Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.
[17] Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
[18] Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.
[19] A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
[20] Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.
[21] Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.
[22] Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!
[23] Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
[24] Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!
[25] Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!