[1] Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
[2] A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
[3] Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
[4] Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!
[5] Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
[6] Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
[7] Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
[8] Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
[9] Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!