[1] Dávidé. Magasztallak téged teljes szívembõl; énekkel áldlak az istenek elõtt.
[2] Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
[3] Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]
[4] Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
[5] És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!
[6] Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
[7] Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
[8] Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!