[1] Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
[2] Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;
[3] Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
[4] Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.
[5] Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
[6] Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
[7] Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
[8] Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
[9] Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.
[10] Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.
[11] Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
[12] Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.
[13] Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:
[14] Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,
[15] A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
[16] A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
[17] Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
[18] Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.
[19] Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
[20] Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
[21] Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.
[22] A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
[23] Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
[24] Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.