[1] Dávid zsoltára emlékeztetõül.
[2] Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
[3] Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
[4] Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
[5] Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.
[6] Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
[7] Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
[8] Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
[9] Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.
[10] Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!
[11] Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.
[12] Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
[13] De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
[14] De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
[15] És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
[16] Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
[17] Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
[18] És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.
[19] Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.
[20] De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,
[21] És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
[22] Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem!
[23] Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!