<Zsoltárok 110

[1] Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

[2] A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!

[3] A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.

[4] Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

[5] Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;

[6] Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.

[7] Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.