[1] Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
[2] Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.
[3] Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.
[4] A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.
[5] Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
[6] Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?
[7] Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
[8] De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
[9] És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.
[10] Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
[11] Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek.