[1] Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitõl féljek? Az Úr az én életemnek erõssége: kitõl remegjek?
[2] Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.
[3] Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.
[4] Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.
[5] Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
[6] Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
[7] Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
[8] Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
[9] Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
[10] Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
[11] Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.
[12] Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.
[13] Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!
[14] Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.