[1] Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
[2] Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,
[3] Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
[4] Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
[5] Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
[6] [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.
[7] Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
[8] És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
[9] Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
[10] Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
[11] Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.
[12] Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
[13] Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
[14] Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
[15] Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.
[16] Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
[17] Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága.
[18] Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.