[1] Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
[2] Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
[3] Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.
[4] A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.
[5] A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
[6] Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
[7] Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;
[8] Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
[9] Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.
[10] Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
[11] És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.