[1] Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
[2] Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
[3] Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.
[4] Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
[5] Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
[6] Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.
[7] Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
[8] Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.
[9] Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.
[10] Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
[11] A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.
[12] Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
[13] Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
[14] Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.
[15] Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.
[16] Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
[17] Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
[18] Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.
[19] Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.
[20] Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
[21] Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
[22] Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.