<Zsoltárok 11

[1] Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

[2] Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.

[3] Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

[4] Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

[5] Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

[6] Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

[7] Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.