[1] Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
[2] Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
[3] Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
[4] Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.
[5] De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;
[6] Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
[7] És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
[8] Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!
[9] Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
[10] Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
[11] Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
[12] Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.
[13] Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.
[14] Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
[15] Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
[16] Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.
[17] Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
[18] Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!
[19] Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
[20] Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.
[21] Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
[22] Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.