[1] Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
[2] És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
[3] Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?
[4] Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
[5] Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
[6] Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
[7] Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
[8] Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
[9] Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
[10] Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.
[11] Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.
[12] Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.
[13] Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
[14] Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
[15] Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
[16] Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
[17] És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
[18] Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!
[19] Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
[20] Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
[21] Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
[22] A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
[23] Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
[24] Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
[25] Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
[26] Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
[27] És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
[28] Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
[29] Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
[30] (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
[31] Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
[32] (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
[33] Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
[34] Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
[35] Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
[36] Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
[37] Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
[38] Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
[39] Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
[40] Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.