[1] Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
[2] Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.
[3] Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
[4] Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?
[5] Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.
[6] A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.
[7] Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.
[8] Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
[9] A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.
[10] Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.
[11] Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.
[12] Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
[13] Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
[14] Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.
[15] Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
[16] Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.
[17] Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.
[18] A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.
[19] Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.
[20] Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.
[21] Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.